Egy szuperszámítógép otthona Nyomtatás
               



          
Az ausztrál létesítménygazdálkodási szövetség rendezésében került sor egy nem akármilyen épület bemutatására. Az elkészült és átadott perthi Pawsey Center 16 milliárd forintból valósult meg, abban az időben, amikor a tudománytól és az oktatástól előszeretttel vonják el a támogatásokat. De nem csak ezért érdekes az átadott kutatóközpont. 
Frank Budai reports.
Ken Fogartyval ülünk a perthi CSIRO (Ausztrál Tudományos- és Ipari Kutató Intézet) létesítménygazdájával az épület teraszán.. Ken segítségével remélünk kicsit közelebb kerülünk ehhez a nem átlagos létesítményhez.

Az intézet névadója Joseph Lade Pawsey (1908. május 14, - 1962. November 30.) ausztrál tudós, radióasztronómus, aki a rádiócsillagászat terén alkotott maradandót munkatársaival. Az épület egy tudományos központ, ahol jelentős kutatómunka folyik, így Ken, számunkra csak korlátozottan fog tudni információval szolgálni – ami érthető - ennek ellenére minden bizonnyal fogunk hallani érdekességeket.
A központ a CSIRO tulajdonában van, azonban az irányítást az iVEC végzi. Utóbbi egy jogi személyiséggel nem rendelkező közös vállalat a CSIRO, Curtin Egyetem, Edith Cowan Egyetem, Murdoch Egyetem és a University of Western Australia között, amit a Nyugat-Ausztrál kormány pézügyileg jelentősen támogat.

pawsay1
Egy pár szó a számokról is: 2009-es évben 80.000.000 millió dollárt allokált a nyugat-ausztrália kormány, hogy 2013-ra megépítsék a központot. Az építkezés 2012. januárjában kezdődött és még az év végére szerkezet kész állapotba került a létesítmény, 2013 áprilisában pedig munkába állt az első szuperszámítógép, a Magnus, amely jelenleg a legnagyobb a déli féltekén és világviszonylatban is a top 30 gép között tartják számon.

Akkor vágjunk is bele.

FB: Miért volt fontos, hogy felépüljön ez az épület és miért pont Perthben, Nyugat-Ausztráliában?

KF: Perth a világ egyik legizoláltabb, legtávolabbi városa és egyben Nyugat-Ausztrália fővárosa. Kutatómunka mindig is folyt városunkban. Ugorjunk vissza az időben kb. tíz évet, amikor a CSIRO és a főváros öt egyeteme eldöntötte, hogy hatékonyabban tudnának kutatómunkát végezni, ha nem külön-külön, hanem közösen dolgoznának. Így jöt létre az iVEC egy nonprofit szervezet, ami megteremtette ennek a lehetőségét. Ennek az egyik legsikeresebb együttműködése a megvalósult Pawsey Center. Ez az egyszerű magyarázta annak, hogy miért létésült a központ.

FB: Ez azt jelenti esetleg hogy Perth az ausztrál tudományos kutatás központja?

KF: Nem teljesen, de kollégáink kutatásokat végeznek a tudomány szinte valamennyi területén, kutatások folynak a matematika, a környezet/légkör, a mezőgazdaság, erdészet és az emberi egészséggel kapcsolatban is. Összekötettésben vagyunk a sivatagban telepített szuperteleszkóppal is, ami jelentős rádióasztronómiai kutatást tesz lehetővé. Kutatási lehetőségeink a központ megépítésével jelentősen kibővültek.

FB: Mennyi ideig tartott a megvalósulás, beleértve valamennyi fázist – tervezés, engedélyezés, kivitelezés, stb.?

KF: Három évig tartott, ha most így átgondolom a tervezési folyamattól az indulásig eltelt időszak.

FB: A tervezesi fázisban és a kivitelezés során bevontak-e külön létesítménygazdálkodási szakértőket?

KF: Nem volt külön szakértőnk, mivel mi a CSIRO az iVEC tagja vagyunk és a kulcskérdés volt a projekt során, hogy mi irányítsuk a projektet pénzügyileg is, és mi vagyunk akik a létestíménygazdálkodási szolgáltatásokat nyújtjuk a Pawsey Center számára.

FB: Tehát ez alapján csak a kivitelező és a tervező céget választották ki pályázat alapján?

KF: Igen nagyjából így történt. Az egész folyamatra jellemző, hogy egy belső szakmai CSIRO csapat működött közre valamennyi érintett területen. Tehát használtunk ugyan külső szerződött cégeket, azonban mind a koncepció kidolgozása, mind az ellenőrzés és a projekt irányítása házon belül maradt.

pawsay2

FB: Ki volt a kivitelező és milyen egyéb közreműködők voltak?

KF: PS Structures volt a kivitelező és nagyon jó munkát végeztek. Rajtuk kívül alkalmaztunk egy költségfelügyelő céget is a Rider Levett Bucknall-t.

FB: Sikerült tartani a költségvetést és a határidőn belül maradni?

KF: Igen és számomra ebből a szempontból is csodálatos volt a projekt es erre nagyon büszkék vagyunk munkatársaimmal.

FB: Talajvizet használnak fel a hűtésre. A vízügyi hatóság partner volt az engedélyeztetés során?

KF: Két részre kell bontanom a választ. A talajvizet használjuk a hűtésre és amit felhasználunk 100%-ban visszajuttatjuk a talajba csak más hőmérsékleten és helyen. Ez egy szokásos engedélyezetési eljárás volt. A másik engedélyeztetési eljárás egy folyamatos adatszolgáltatási kötelezettséggel párosult a víz minőségére és mennyiségére vonatkozóan. Beszámolóinkat félévenként kell elküldenük a hatóságnak.

FB: A nagy beruházási költség és a szuperszámítógépek miatt készült üzletfolytonossági terv?

KF: Nem. Az épület robosztus kialakítású sprinkler rendszerrel van felszerelve és rendelkezik fejlett tűzriasztó-rendszerrel is. is. Semmilyen további katezstrófára sem készültünk fel. Emögött a döntés mögött az a logika húzódik, hogy ez alapvetően kutatási központ. Ha valami külső ok miatt leállnának a gépek az semmilyen közvetlen veszélyt nem jelent a környezetre vagy a társadalomra. Ez nem egy kórház. Összesen 20 perc működési tartalékot terveztünk, ez elég idő arra, hogy valamennyi folyamatban levő kutatási anyagot biztonságba helyezzünk.
Nincs lényeges pénzügyi vagy egyéb kockázata, ha a gépek leállnak.
Tűz vagy egyéb katasztrófa esetén az volt a vezérelv, hogy az épületet kell megóvni nem a számítógépeket - bármilyen furcsán hangozhat is. Akik a pénzt adták, azoknak a döntése volt, hogy az épület fontosabb, azt kell védeni, mivel az adatokat amúgyis mentik, azokat – úgymond „könyebb" pótolni. Tehát az épület és annak a rendszerei védettek, a gépek pedig 20 perces tartalékkal rendelkeznek.

FB: Mennyien dolgoznak az épületben?

Maximum hatan. Többen csak akkor tartózkodnak itt, ha látogatás van esetleg valamilyen karbantartás. Az épület "dark facility". Alapvetően nem huzamosabb emberi tartózkodásra szolgál, inkább arra, hogy emberek nélkül működjön..

FB: Hogyan történik az épület és a géptermek belső takarítása, ha ilyen kevés személyzet használja?

KF: Két részre kell bontani a takarítást. Ahol irodai munkavégzés folyik, ott a bevett „szokás" szerint van takarítás plusz évente nagytakarítás. A géptermekben viszont csak félévenként takarítunk és ott a tevékenységet nem az átlagos takarítószemélyzet végzi, hanem speciális takarítók. Ezzel is arra törekszünk, hogy elkerüljük az esetleges hibákat. A géptermekben lehetséges, hogy évi egy alkalomra fogunk átállni a jelenlegi fél éves takarítással szemben, mivel az elemzések alapján ezt meg lehet tenni.

pawsay3

FB: A szuperszámítógépek hátulját ausztrál bennszülöttek rajzai díszítik. Nekem nagyon tetszettek és több, mint gesztus értékűnek tartom.

KF: Tőlünk kb. 800 km-re található egy rádióteleszkóp a sivatagban, amivel össze vagyunk kötve. A föld tulajdonosainak fejezzük ki tiszteletünket, ezzel is megköszönve, hogy megengedték a rádióteleszkóp felépítését. Erre utalnak a gépeken és a kertben felfedezhető motívumok.

FM: Mi volt a legnagyobb kihívás létesítménygazdálkodási szempontból?

A határidő! Az, hogy az épületet nem tudtuk tesztelni, hanem egyből, minden átmenet nélkül indítottuk. Az építkezés éjjel-nappal folyt, hogy a kitűzött ütemtervet tartsuk. Semmilyen tapasztalattal nem rendelkezdtünk a gépek beüzemelésével és az épület működésével kapcsolatban. Igaz, hogy mind a tervezés, mind a kivitelezés preciz volt, azonban adódtak természetesen kisebb problémák, amiket sikerült menet közben megoldanunk. Mai fejjel erősebben harcolnék, hogy legyen idő tesztelni az épületet. Jusson elegendő idő arra, hogy megtanuljuk használni és kezelni a telepített rendszereket éles működésük előtt. Egyszóval, legyen idő belakni az épületet.
Ahol kinyerjük a talajból a hűtőközeget ott lokális dekompresszió keletkezik és ezt a problémát orvosulnunk kellett, mivel látható volt, hogy hosszútávon talajrétegződési problémák fognak fellépni.
Itt Perthben a fagy elkerül minket, azonban a napsütés nem. Duplahéjú tetőfedést alkalmaztunk, hőszigetelt panelok építtünk a falszerkezetbe. A géptermet hűtjük csak a talajvízzel, magát az épületet is amennyire csak lehet óvni kell a felmelegedéstől.
A szuperszámítógépeket csak az utolsó pillanatban választották ki szakemberek és ezeket kellett az épülethez igazítani. Az épülethez szabni, ha úgy tetszik. Ennek egyeszerű oka volt, a lehető legfrissebb technológiát kellet megkapnunk. A projekt három évet ölelt fel, fel kellett készülni rá, hogy egy adott időpontban a végleges tervhez kell igazítani a projekt befejezését.

FB: Végezetül, mire személy szerint a legbüszkébb a projekttel kapcsolatban?

KF: Igazán nem is csak egy dologra. Ez egy speciális és ikonikus épület. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy itt valósult meg Perthben és arra is, hogy eddig minden nagyobb gond nélkül működünk - mint említettem már korábban is -annak ellenére, hogy nem volt lehetőségünk az épület és a rendszer belakására. Sikerült az első egy évet problémamentesen abszolválnunk.

FB: Köszönöm szépen az interjút.

Budai Frank
HFMS nagykövet

Perth, WA
2015, május.