Vállalati életciklusok avagy problémák és megoldásaik a növekedés során Nyomtatás

 

Vállalati életciklusok

Manapság Magyarországon elszaporodtak az önjelölt cégvezetési tanácsadók, az egyetlen „tutibiztos” módszert nyújtó cégépítési guruk. Rengeteg jó ötlettel, módszerrel, eszközzel bombáznak, de mielőtt Ön bármely tanácsot megfogadná, tisztában kell lennie azzal, hogy vajon a vállalkozása az ún. cégéletgörbén éppen hol áll? Ha nem veszi figyelembe ezt az egyszerű szempontot, lehetséges, hogy a javasolt módszer épp az ellenkező hatást fejti ki és növelés helyett cégérték-rombolás lesz a következménye.

A vállalkozások növekedésük során különböző, egymástól jól elkülöníthető szakaszokon mennek át, hasonlóan az ember növekedéséhez, éréséhez. Ezt a metaforát használják fel az ún. vállalati életciklus modellek, azzal a céllal, hogy az alapító tulajdonosok, cégvezetők felismerjék, az egyes növekedési fázisokban különböző problémákkal, kihívásokkal, csapdákkal szembesülnek, amelyekre más-más megoldást kell alkalmazni.

Az életciklus-görbe elsőre megtévesztő, ugyanis a vonal nem a vállalat méretét (árbevételét, létszámát), hanem avitalitását, életerejét mutatja. Eszerint a vállalkozás életereje folyamatosan növekszik a megalapítástól („születés”) az érett „férfikort” követő megállapodottságig, ahonnan viszont az életerő folyamatosan zuhan egészen a halálig. Az egyes életszakaszokban is szembesülhet a vállalkozás olyan mértékű kihívásokkal, amibe   „belehalhat”. A valóságban a cég ilyenkor válságról válságba bukdácsol, majd a felszámoló kezére kerül…  A metafora abban sántít, hogy az ember nő, érik, majd öregszik, ami visszafordíthatatlan folyamat, de a vállalatnak nem kell feltétlenül megöregednie!  Számtalan alkalommal megtörtént már, hogy egy túlbürokratizált, lelassult nagyvállalatot karizmatikus vezetője (tapasztalt tanácsadók támogatásával) „visszafiatalított”: a céget ütőképesebbé, a változásokra rugalmasan reagálóvá, kreatív újtóvá alakította át.

A legtöbb magyar középvállalat azonban nem az öregedés, közelgő elmúlás problémájával néz szembe. Többségüknek a kihívást az ún. „alapítói utódlás”, a következő tulajdonos-vezetői generáció megtalálása, kinevelése jelenti. A probléma sokrétű, az alapító 10-20 éves cégvezetési múltja, karizmája (és valljuk be: egója), az utód képességei és végül, de nem utolsósorban a menedzsment (már ahol egyáltalán létezik) kompetenciája is válságfaktornak tekinthető. Az alapítói utódlás sikeres megvalósítása azonban nem lehetetlen. A „gyermekkorú”, „zsebből” vezetett, „one-man-show” kisvállalkozást tudatos munkával, türelemmel át lehet vezetni - a „serdülőkoron” keresztül -  egészen az érett „férfikorba”, ahol a menedzsment és a tulajdonos egyaránt a cégérték növelésén dolgozik, a konfliktusok előremutatóak, a profit és az árbevétel egyaránt növekszik, a szervezet rugalmassága és a tulajdonosi, menedzsmenti kontroll egyensúlyban van. Ebben a munkában kap jelentős szerepet a külsős tanácsadó, akinek a közreműködése nélkül nagyon ritkán (inkább: sohasem) lesz sikeres egy vállalat újjászervezése. Szükség van ugyanis egy külső szemre, aki más nézőpontból lát rá a cégre. Akinek nem fűződnek személyes érdekei, érzelmei a változások elszabotálásához.

Az életciklus-modell minden egyes szakasza olyan aknát rejt, amire a tulajdonos, ill. a menedzsment akarva-akaratlanul ráfut, mivel ezeket a rendszer maga állítja elő. Az alapítónak fel kell ismernie, hogy hol tart a cége és tudatos menedzsmenti eszközökkel át kell vezetnie a cégét a következő fázisba, ahol - természetesen - már ott vár rá a következő kihívás. A legnagyobb csapda a vállalatépítés során viszont az, hogy ami megoldás és gyógyír volt az előző fázisban, az méreg a következő szakaszban…

Az egyes életszakaszokról, ezek egyedi problémáiról és megoldásairól a következő bejegyzésekben olvashat.
További írások vállalati menedzsment témában Berta Zsolt változásmendzser blogján