Vállalati életciklusok: Az udvarlás szakasza Nyomtatás

A vállalati életciklusok első szakasza nem a cégalapítással kezdődik. Az ügyvéd és a cégbíróság munkáját megelőzi az ötletelés, a gondolkodás, hezitálás. Ha több üzlettárs áll össze, akkor rengeteg kávé, vita, beszélgetés előzi meg az alapítást. Ez az udvarlás szakasza. Ilyenkor csiszolódik az ötlet, befektetői megkeresések követik egymást (a profik roadshow-t tartanak, az amatőrök a barátokat telefonálják körbe), elindul a potenciális szállítói kapcsolatok felvétele, ingatlankeresés stb, stb, stb.  (A vállalati életciklusokról bővebben itt olvashat.)


A cégalapítást sok hezitálás előzi meg. Vajon elég jó lesz a termék, szolgáltatás? Vajon jó helyen van az étterem, bolt, raktár? Vajon túl drága? Túl olcsó? Venni fogják a terméket? Tetszik majd a befektetőknek? Ad majd hitelt a bank? Ebben a szakaszban érvényesek igazán a költő szavai: "A tett halála az okoskodás". Valóban, a cégalapítás tragédiája az előkészítési szakasz túlzásba vitele.

A cégalapítás motivációja valamilyen ötlet, találmány, innováció piacra vitele, egy (látens) piaci igény kielégítése.

Vállalati életciklusokSokszor a vállalkozók egyszerre hallják meg az "idő szavát", pl. a nagy ipari forradalom idején ezért született meg sokszor egy időben ugyanaz a találmány (porlasztó, rádió stb.).  Sokan kényszerből, állás helyett   indítanak vállalkozást.  Nem mondom, hogy lehetetlen ilyen kezdéssel nagyvállalatot építeni (a kilencvenes évek magyar vállalkozói közül jó páran így indultak), de a statisztikák szerint tőke, kapcsolatok és piaci igény nélküli (kényszer)vállalkozások 90%-a 3-5 éven belül csődbe megy.

Mások nagyon tudatosan egyetlen vízióval alapítanak céget: (rengeteg) pénzt termelni. A cél állítása persze fontos és a pénzügyi megalapozottság úgy szintén, de anélkül, hogy meghatároznánk milyen a cég viszonya a piachoz, mit kap a vevő, miért érdemes a cégtől vásárolni, ritkán sikerül a piacon megmaradni.

A menedzsmentirodalom és a vezetéstudomány legkevésbé a vállalkozásindításhoz tud segítséget adni. Némileg misztikus területe ez a vállalatvezetésnek, nem lévén vállalat, nem lévén szervezet, sőt ilyenkor erőforrásból sincs sok. (Mert ugyebár akinek sok pénze, ideje és kapcsolata van -az mégis minek vállalkozzon?!) Ezért kulcstényező az alapítást megelőző időkben az alapító(k) elkötelezettsége. Nem lehet "meglátjuk, majd csak sikerül" alapon nekiállni.   Ha az első bolt megnyitása vagy az első szerződés aláírása előtt az alapítók felhagynak a munkával (függetlenül attól, hogy a cég be lett-e jegyezve a cégbíróságra), akkor a "gyermek" meg se született, az udvarlás nem vezetett eredményre és az egész történet nem más, mint egy "kaland". Ilyenkor szokott megtörténni, hogy az egyébként piacképes jó ötletet valaki más valósítja meg és mi meg csak nézünk, hogy "nahát ez már nekem is eszembe jutott". Nos, a kapitalizmus már csak ilyen: egy technológiai újítás, találmány (szabadalom), egy márkanév (védjegy) levédhető (oltalom), de az ötlet nem. Szerencsére.

"Lám, megjelent az első bölcselő!
Nagy sor jövend utánad, szép hugom,
Mely milljó úton ezt vitatja újra;
A tébolydába téved sok közűlök,
Sok visszaretten, révbe egy sem ér.
Hát hagyjatok fel az okoskodással,
Minden dolognak oly sok színe van,
Hogy aki mindazt végigészleli,
Kevesbet tud, mint első pillanatra,
S határozatra jőni rá nem ér.
A tett halála az okoskodás. -"

(Madách: Az ember tragédiája)

A további életszakaszokról, ezek egyedi problémáiról és megoldásairól a következő bejegyzésekben olvashat.
További írások vállalati menedzsment témában Berta Zsolt változásmendzser blogján